A szanatórium rejtélye

More about the book

Florence felvette a kabátját, átvágott a szanatórium kertjén. Egy kis mellékösvényt választott, hogy gyorsabban érjen Elisabethez, aki várta. Még délután megbeszélték, hogy az esti teát együtt fogyasztják el. Már látszottak a kondicionáló részleg hatalmas üveguszodájának körvonalai, amikor az orvosnő a háta mögött lépéseket hallott! Visszafordult. Sehol senki. Továbbment, de a zaj ismétlődött! Megállt. Egy másodpercre tétovázott, majd megszaporázta lépteit. Úgy látszik képzelődöm, állapította meg magában. Már csak mintegy kétszáz méterre volt az épülettől, amikor egészen közelről erős szuszogást hallott… Megdermedt. Érezte, hogy a sötétben valaki követi, s az illető szinte karnyújtásnyira van. – Ki az? – fordult vissza a lány. A félelem egyre jobban kúszott felfelé a torkában. Megállt. Semmi mozgás. Ismét csend vette körül. Továbbment, gyorsabban szedte a lábát. A zaj erősödött, mintha valaki ismét közeledne hozzá. Ebben a pillanatban a kis ösvényen feltűnt Keisler doktor. Meglepődve nézett Florence-ra. – Hova, hova, ilyen későn, egyedül?