Lídia Dobos Books

'Alice had come halfway across the world to a find that, yet again, she was considered wanting. Well, she thought, if that was what everyone thought, she might as well live up to it.' England, late 1930s, and Alice Wright — restless, stifled — makes an impulsive decision to marry wealthy American Bennett Van Cleve and leave her home and family behind. But stuffy, disapproving Baileyville, Kentucky, where her husband favours work over his wife and is dominated by his overbearing father, + is not the adventure — or the escape — that she hoped for. That is, until she meets Margery O'Hare, a troublesome woman — and daughter of a notorious felon — the town wishes to forget. Margery's on a mission to spread the wonder of books and reading to the poor and lost — and she needs Alice's help. Trekking alone under big open skies, through wild mountain forests, Alice, Margery and their fellow sisters of the trail discover freedom, friendship, and a life to call their own. But when Baileyville turns against them, will their belief in one another — and the power of the written word — be enough to save them ?

Az anyakirálynő Valamikor ​​a kilencvenes évek közepén Michael Parker őrnagy egyszer együtt teázott Diana walesi hercegnővel és az anyakirálynővel. Amikor a hercegnő azt mondta: – Már úgy várjuk a századik születésnapját –, az anyakirálynő így válaszolt: Ó, ezt nem szabad mondani. Szerencsétlenséget hoz, illetve hát lehet, hogy elüt nagy piros busz. Parker azt mondta, ez igen kevéssé valószínű, mire az anyakirálynő: Nem, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. Mert nem lenne rémes, ha az ember egész életében mindig csak azt csinálná, amit kell? Nem inna, nem dohányozna, nem enne finomakat, sokat edzene, meg minden olyasmit tenne, amihez nincs sok kedve, és akkor egyszer csak elüti egy nagy piros busz, és ahogy a kerekek szétlapítják, közben arra gondol: „Ó, istenem, milyen jól berúghattam volna tegnap este!” Az embernek úgy kellene élnie, mintha másnap elüthetné egy nagy piros busz. Parker akkor arra gondolt, az anyakirálynő pontosan így élt. Sőt, tette hozzá: „minden napot csodás meglepetésként köszöntött”.