Tari József Books

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az erdő szélén egy anyakoca és annak három kismalaca. Nagyon hasonlítottak egymásra, még a farkincájuk is egyformán kunkorodott, de mégis közülük a legkisebb kismalac volt a legszorgalmasabb, míg a két másik egész nyáron csak heverészett a napon, és hempergett a pocsolyában. Azonban lassan közeledett az ősz és édesanyjuk figyelmeztette őket, hogy lassan ideje házat építeni, hogy átvészeljék a telet, de a két lusta testvérnek egyáltalán nem fűlőtt a foga a munkához...

Holt volt, hol nem volt, élt egyszer a sűrű, sötét tölgyerdő kellős közepén egy takaros kis házikóban egy talpraesett, vidám kismalac. Olyan egyedül volt akár a kisujjam, mégis szinte tavasztól-őszig az erdőt járta fáradhatatlanul elemózsia után kutatva, télen pedig behúzódott a jó meleg konyhájába, és egész nap csak sütött-főzött, mert a hasát azt nagyon szerette. De ebben az erdőben nemcsak ez a kedves kismalac lakott, hanem a lusta farkasok is, akik egész évben csak henyéltek, így nem csoda, hogy telente csapatokba verődve élelem után kutattak. Az ordasok mindenre elszánt, korgó gyomrú vezére pedig már régen szemet vetett a kismalacra...

Egyszer réges-régen Döbrögön hatalmas vásárt rendeztek, ahol a portéka árát Döbrögi uraság szabta ki a maga tetszése szerint. Egy szegény legény, Ludas Matyi, éppen édesanyja hófehér ludait árulta a vásárban, amikor arra hajtatott hintajával a földesúr, aki fizetség nélkül, erőnek-erejével elvette a ludakat, és engedetlensége miatt még ötven botütést is méretett rá. No, ekkor fogadalmat tett, hogy illendően megfizet ezért egy napon, vagy ne legyen a neve Ludas Matyi! Évek teltek el, hősünk messzi, távoli országokat járt be, s mikor már mindennek csínját-bínját kitanulta, és kellően bízott magában, álruhát öltött, bajuszt ragasztott, egy nagy tollas kalapot nyomott a fejébe, és elindult, hogy beváltsa ígéretét, Döbrögi uraságnak a fizetséget háromszor visszaadja...