Áprilisban - amikor az eper az úr - van kitalálva posztmagyar. Amikor már nagyon elég magyarnak lenni. Meg amikor már nagyon elég mondani posztmodern. Amikor nyelv-kin van. Mert milyen is a posztmagyar? Előszöris a posztmagyar nem veri bele. Benne tartja. Úgy tartja benne, hogy nem is érinti. Nem is tartja benn, egyszerűen benne van. A posztmagyar ül. Néha föláll. Kimegy. Vissza-visszahull. A posztmagyar néz Nézi ahogy kiáll. Odamegy. Megérinti. Tudja erre hatalma van. A megérinteni-tudás hatalom. A posztmagyar nem csap oda. A posztmagyar nem forradalmár. A barrikád neki idegen bolygó. A posztmagyarnak egy fésűje van, amivel szokott fésülködni. De nem az ővé. Néha kinéz rajta. A posztmagyar okos, nem mutatja. A posztmagyar kérdez, nem válaszol A posztmagyar nem grammatikus. Tudja nyelv Vigyáz rá. Tudja, a nyelv nem úgy van, ahogy Lőrincze akar. A nyelv mondásban van. A posztmagyar nem mondja meg. Nem megmond - mond. A posztmagyar nem egy műfaj. Nem is több. A posztmagyar életforma, a posztmagyar beszédmód
