The Tibetan Book of the Dead has been renowned or centuries as a classic of Buddhist wisdom and religious thought. Composed in the 8th century, it is intended as an aid to preparing for the trials and transformations of the afterworld.
A hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyve a halál és újraszületés közötti átmeneti időszakról szóló buddhista szövegek gyűjteménye. A könyv eredetlegendája szerint Padmaszabhava, a tantrikus buddhizmust Tibetben meghonosító indiai jógi, részletes útmutatást adott a köztes létben való megszabadulásról, amelyet tanítványai lejegyeztek és későbbi nemzedékek számára rejtettek el. Ötszáz évvel később Karmalingpa ifjú jógi találta meg ezt a „kincs-íratot”. Hosszú évszázadokon át titkos tanításként kezelték, de a XVIII. századtól halotti szertartáskönyvként vált népszerűvé. A XX. században Nyugatra is eljutott, és „Tibeti halottaskönyv” néven ismertté vált, bár sokan félreértelmezték. Az új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapul, három csoportra osztva közli a legfontosabb fejezeteket: az alapszövegeket, a köztes létekkel kapcsolatos útmutatásokat, és kiegészítő szövegeket. Agócs Tamás tibetológus részletes magyarázatokat és kommentárokat fűzött a szövegekhez. A bevezető tanulmány a köztes lét fogalmának történetét és a Bardó Thödol irodalmi forrásait elemzi. A kötet függelékei, köztük a békés haragvó istenségek szimbolikáját tartalmazó táblázat, segítik a szövegekben való eligibilitást. Kelényi Béla tanulmánya a „Tibeti Halottakönyv” nyugati és magyar recepciójának történetét elemzi. A gazdag képanyag bemutatja a bardó száz békés és haragvó istenségét, valamint a tibeti buddhizmus művészetének régi képtípusait.
Das sogenannte ,Tibetische Totenbuch' in der Übersetzung aus dem Tibetischen von Albrecht Frasch