Dadaizmus

More about the book

A Dada-mozgalom, amely az I. világháború brutalitása közepette alakult ki, a fennálló rend radikális elutasításán alapult. 1916-tól az 1920-as évek közepéig a zürichi, kölni, hannoveri, párizsi és new yorki művészek hevesen felléptek a kor politikai, értékrendi és kulturális konformizmusával szemben. A Dada-művészeknek nem volt közös stílusuk, hanem az a vágy kötötte őket össze, hogy felforgassák a társadalom struktúráit és a művészeti normákat, valamint a logikát és a racionalitást az abszurd, kaotikus és kiszámíthatatlan helyettesítse. Gyakorlataik közé tartozott az experimentális színház, játékok, gutturális hangok, kollázsok, fotómontázsok, véletlenszerű eljárások, valamint a „readymade”, amelynek leghíresebb példája Marcel Duchamp Pissoir Fountain (1917). A Dadaisták inkább az általuk kifejezni kívánt ötletekre helyezték a hangsúlyt, mintsem a műveik külső megjelenésére. A könyv a Dada néhány legismertebb képviselőjének kulcsszámait bemutatva, mint Tristan Tzara, Marcel Duchamp, Hannah Höch, Kurt Schwitters, Francis Picabia és Man Ray, tárgyalja a 20. század e sürgető, szubverzív és mindenre elszánt mozgalmát, valamint annak hatalmas hatását a modern és kortárs művészetre.