Egy tenyér, ha tapsol

More about the book

Egy jéghideg éjszaka csendjében egy nő lépdel le a barakk három fokán, ahol új életet remélt. Mögötte egy kislány halk sírása hallatszik, amit már nem érzékel. 1954-et írunk, és Maria eltűnik, csak néhány nyomot hagyva az ausztrál tél vastag hóban. Lányának, Sonjának, aki mindössze három éves, nem marad más, csak egy altató visszhangja és az eltűnés titokzatos árnyéka. Harmincöt évvel később Sonja visszatér gyermekkora helyszíneire, hogy megértse az elhagyás okait. Most ő vár gyermeket, és ahhoz, hogy anya lehessen, meg kell törnie a csendet és a magányt, ami évek óta körülveszi. Találkoznia kell az apjával, aki arra kényszerítette, hogy elmeneküljön, és meg kell kérdeznie azokat, akik megpróbálták megvédeni őt, de hallgattak a múltról. Sonja végre szembenézhet a szüleit kísértő démonokkal: a háború borzalmaival a szülőföldjén, a náci megszállta Szlovéniában. Végre értelmet adhat a régi hölgy szavainak, aki gondoskodott róla, amikor Maria elment: "A szeretet egy híd, Sonja. Vannak súlyok, amiket bizonyos hidak nem bírnak el anélkül, hogy össze ne omoljanak." "Mások iránti szeretetünkben és a mások iránti szeretetükben létezünk. Enélkül az élet végtelen semmi, a hulló hó hangja."