Miles – Önéletrajz

More about the book

Az 50-es évek Amerikájában a rock and roll láz és a televíziós Hitchcock-filmek uralják a kultúrát, miközben a nehézsúlyú bokszvilágbajnok Rocky Marciano és Joe DiMaggio a nemzet kedvencei. A háborús mítoszok ideje lejárt, a legendák és karriertörténetek hiteltelenné váltak. New York jazzklubjaiban új generáció bontogatja szárnyait, élükön Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel és Miles Davisszal, aki akkor még a két ikon hatása alatt állt. Később finomította hangzását, de a 50-es években valódi üzenetét sosem képviselte olyan merészen, mint akkor. Most saját szavaival mesél életéről, beleértve öt év hallgatását, drogfüggőségét és a rasszizmussal való küzdelmét. Beszél a nőkről, barátságokról, de legfőképpen a zenéről. Quincy Troupe rögzítette a Miles-monológot, amelyben a muzsikus és az ember élete egyaránt megjelenik. Miles stílusa sokakat provokált, de ő nem engedett a politikai korrektségnek. Életműve egyedülálló, frenetikus zene, amely új korszakot hirdet. Szólóiban a hit és a személyes küzdelem tükröződik, minden hangja idealista és emberi. A remény, hogy a világ másképp is alakulhatott volna, végigkíséri munkásságát.