A Pázmáneum története az alapítástól a jozefinizmus koráig (1623-1784)

More about the book

1623-ban, a török által megszállt ország sorsáért aggódó Pázmány Péter esztergomi érsek megalapította a bécsi papnevelő intézetet, a Pázmáneumot. Ez hamarosan a magyar papi utánpótlás és a katolikus megújulás központjává vált. A II. József által elrendelt 1784-es feloszlatása és 1803-as újraindítása között 19 év kivételével folyt a képzés, számos jeles egyházi személy, tudós és vezető került ki innen. A Pázmáneum a magyar katolikus egyháztörténet és kultúrtörténet kiemelkedő intézménye volt. A politikai körülmények 1920-ban már súlyosan érintették, de a valódi csapást az 1945 után kialakuló kommunista diktatúrák mérték. A bécsi „felszabadulás" sem hozott változást, a magyar katolikus egyház helyzete változatlan maradt. Az 1945-50 közötti egyházüldözés áldozatainak befogadása után 1956-ban újra fontos szerepet játszott, majd Mindszenty József esztergomi érsek itt élt 1971-75 között. Az 1989-90-es rendszerváltás után a magyar katolikus egyház új lehetőségeket kapott, de a Pázmáneum sorsa nem változott. Csak 2002-ben állapodtak meg a magyar és osztrák egyház között, így a Pázmáneum visszakerült az esztergom-budapesti főegyházmegye felügyelete alá. A kötet a közel 400 éves történetet és a 100 éves épületet bőséges képanyaggal mutatja be, illusztrálva az intézmény egyházművészeti gazdagságát.