Az alkímiai konjunkció

More about the book

Jung felfedezte a tudattalan szimbólumai és az alchímia szimbólumai közötti figyelemre méltó összefonódást. Megállapította, hogy az alkimista projekciók a általános gondolkodás speciális esetei, és hogy az egyén individuumának folyamata hasonlít az alkimisták útjára. Az alchímia és az individuum folyamatának eltérő menete ellenére mindkettő arra törekszik, hogy az embert a saját önmagává válás felé vezesse. Ez a felfedezés Jung munkásságának központi aspektusai közé tartozik. Nemcsak az alchímiai tudomány rejtett aspektusait hozta felszínre, hanem felfedezte a tudattalan pszichológiájának történelmi megfelelőjét is. 1928 óta intenzíven foglalkozott alkimista szövegekkel és azok szimbólumainak megfejtésével, célja az volt, hogy bemutassa a pszichológiája és az alchímia közötti párhuzamokat. Jung felismerése, miszerint az alkimisták a lélek átalakulását tudattalanul kémiai folyamatokkal szimbolizálják, az alchímiát a tudattalan megfejtésének eszközévé tette. A rendelkezésre álló szövegek e elkötelezettség tanúbizonyságai, és alkimista szövegekről szólnak, mint például „A Zosimos víziói”, „Paracelsus mint szellemi megjelenés”, „A Mercurius szelleme” és „A filozófiai fa”.