Feljegyzések az egérlyukból

More about the book

Az 1864-es keltezésű kisregény, a Feljegyzések az egérlyukból Dosztojevszkij talán - művészi szempontból - legtökéletesebb alkotása. "Beteg vagyok... Rosszindulatú ember vagyok. Egy cseppet sem vagyok rokonszenves" - mutatja be önmagát az elbeszélések hőse, aki felismerve a környező világ zűrzavarát, a társadalom fonákságait, feljogosítva érzi magát a hitványságra, hiszen csak azt adja vissza, amit az élettől kapott. A mesélő Péterváron él s végzi áldatlan tevékenységét; negyven éves elmúlt, korábban hivatalnok volt, ahol szintén rossz természete motiválta megannyi mások kárára öncélúan elkövetett apróbb-nagyobb gonoszságra. Vallomása - vagyis az írói ítélet eme embertípus felett - kíméletlenül, élesen őszinte, s bár a hiszékenységet, naivitást orvosolja, megoldást nem kínál ellene... E karakter köszön vissza a kötetben olvasható másik kisregény (A nedves hó kapcsán) lapjairól is, amelynek a központi alakja - a visszaemlékezés idején - huszonnégy esztendős, kedvetlen és kelletlen hivatalnok fiatalember, aki lejtőn lefele csúszásáról referál nagy lélektani hitelességgel. Azonban mindkét főhős végső soron a lét értelmét kutatja, az emberi szituáció alapjaira kérdez rá, Isten és a sors titkait fürkészi, a lehető legmegalázóbb szituációból "tör az ég felé". A két Dosztojevszkij-klasszikust felvonultató kötet beszerzése széles körben javasolt.