”- Akar még valamit mondani? – Nem. Mit? – Én sem tudom. Akkor leteszem a kagylót. – Jó. De azt még mondja meg, mennyi az idő? – Háromnegyed egy. Magánál nincs óra? – Nincs. Itt van fölöttem egy fali villanyóra, ezen pont tizenkettő van. Éjfélkor megállt, de az is lehet, hogy délben. Egyébként hogy van? – Jól. Elárulna nekem valamit? – Bármit. – Mit akar tőlem?"
1975-ben jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt.Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna.Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetében, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.
Moldova Györgyöt Miskolc város vezetése kérte fel, a városról egy riportkönyv megírására.Moldova a könyvében az ipari üzemek bezárásáról, az egyre nagyobb munkanélküliségről, az Avas lakótelep elcigányosodásáról, a magyar-cigány ellentétek erősödéséről, a készülődő társadalmi, politikai viharról ír a riportkönyvében. A város vezetése a könyvben leírtakkal nem értett egyet, ezért az Íróval a szerződést felbontotta.A szerződésbontás indoka a megbízó szerint, hogy a könyv nem felel meg a szerződésben rögzített célnak, vagyis, hogy alkalmas legyen városmarketing céljára Az Író leadta a kéziratot, amit azután többen – közöttük városvezetők – elolvastak. Egyöntetű véleményük alapján az író negligálja Miskolc kulturális értékeit, erőfeszítéseit, azt hangsúlyozza, ami tönkrement, ami a rossz.Moldova György szerint ő a könyvben rengeteg pozitívumot leír, rengeteg pozitív személy szerepel benne, meggyőződése, hogy teljes mértékben megfelel annak, hogy Miskolcot ismertté tegye. Döntsék el Önök, kinek van igaza!
Moldova György: Nagy októberi összefogás című politikai szatírájában az ellenzéki pártokról vitriolba mártott tollal, bő humorral fest tablót. A választások közeledtével egyre jobban érdekli az embereket, hogy milyenek azok a pártok, amelyekre szavazhatnak. A Nagy októberi összefogás című szatíra várhatóan ugyanúgy érdekli az embereket, mint a Mi I.Viktor.
A törvény szolgája és egyéb történetek - Tökös-mákos rétes - A Puskás-ügy - Isten veled, India! - és újabb írások
