Moldova György Books

Riport a kamionsofőrökről„Kamionos – milliomos”, „Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!” – és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az „élet királyait”.Én több mint két évet töltöttem el a kamionok „anyósülésein” kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet – ezek a kamionos életforma útjelzői.Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai.Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

"Ennek a könyvnek Che Guevara valóban létező bolíviai naplója volt a kiindulási pontja és éltető ereje. Átvettem belőle mindazokat az adatokat, melyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che leí dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányokat, harci összecsapások napjait és körülményeit. Mit adtam hozzá én? Bármilyen különösen is hangzik, elsősorban magát Che Guevarát - a hős elképzelt jellemét. Megpróbáltam hűséges lenni a fellelhető adatokhoz és nyomokhoz, kiválasztottam Che más műveiből, megnyilatkozásaiból, politikai és magánéletéből azokat az epizódokat, leírt, vagy elhangzott szövegrészeket, melyeket jellemzőnek találtam rá, és beleolvasztottam "A Napló" szövegébe. Hozzátettem történelmi leírások, életrajzok tankönyvek megállapításait is, ha úgy éreztem, hogy segítenek tisztázni a képet. De a könyv legfontosabb forrásai mégis azok a gondolatok és érzelmek voltak, melyeket a bolíviai napló keltett bennem - itt valóban az "eszme vált testté", pontosabban mondatokká. Tízévi munkám fekszik ebben a könyvben, de nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha munkám nyomait az olvasó nem tudná elválasztani Che mondataitól és szellemétől." Moldova György

riport a mezőgazdasági repülőkrőlNavigare ​necesse est – tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a „repülő-riporter” Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja.Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

A Szent Imre-induló 1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után – a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után – milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes „idegenség” érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Szatírák, történetekNem, nem, kedves olvasó, az Abortusz-szigetek nem a Kanári-szigetek mellett található, nem afféle kellemes üdülőhely, idegenforgalma minimális, azon egyszerű oknál fogva, mert nem található a térképen. Ámbár mégis létezik, hogy hol?… ez egyelőre maradjon az író és a kiadó közös titka, hisz egy fülszövegtől mégsem várható el, hogy bedekkerként viselkedjék. Mindazonáltal az Abortusz-szigetek beutazható, miként Liliput vagy Kazohinia. S hogy kik lakják, megtudhatjuk az első hazai, hamisíthatatlan gulliveriádából, ami, mondanunk sem kell, tősgyökeres szatíra á la Moldova, telve kíméletlen iróniával, gyilkos humorral. A címadó szatírán kívül, amely kisregény méretű, még számos történetet, anekdotát tartalmaz a kötet, megannyi szórakoztatva elgondolkodtató írást, a Kossuth-díjas írótól megszokott élvezetes, színes stílusban.

Hitler Adolf, Vezér és Kancellár 1970-ben Magyarországon járt. Lehet, hogy huszonöt év múlva újra felkeres bennünket.Hogyan?… Nem hiszik? Kételkednek? Vagy arra gondolnak, hogy nyomdász barátunk badarságokat szedett, netán a Kiadó hazudik? Ha nekünk nem hisznek, hallgasság meg az írót. Ő mindig igazat mond. Tanúsíthatja ,hogy a Führer mint IBUSZ-vendég részt vett egy pompás Betyártúrán, és a figyelmes idegenforgalmi szervünk a jeles turistát nem Piroschkával ajándékozta meg, hanem Barna Éva tolmácsnővel.Végül azt kérdezik, kötetünk miért viseli a Titkos záradék címet? Mert szeretnénk, ha Adolf Betyártúráját és szerelmi ügyeit nem szellőztetnék, bizalmasan kezelnék.

”- Akar még valamit mondani? – Nem. Mit? – Én sem tudom. Akkor leteszem a kagylót. – Jó. De azt még mondja meg, mennyi az idő? – Háromnegyed egy. Magánál nincs óra? – Nincs. Itt van fölöttem egy fali villanyóra, ezen pont tizenkettő van. Éjfélkor megállt, de az is lehet, hogy délben. Egyébként hogy van? – Jól. Elárulna nekem valamit? – Bármit. – Mit akar tőlem?"

Stílusukban, feldolgozásmódjukban egyaránt változatosak Moldova György új kötetének darabjai. Értékes, élvezetes olvasmánykaleidoszkóp, amelyben ki-ki azt találja meg, amit keres: csípős iróniát, fanyar humort kínál a szórakozásra vágyóknak, a tenyérirodalmat kedvelőknek szociográfiai hitellel megjelenített valóságképet, azoknak pedig, akik a közelmúlt eseményeinek irodalmi feldolgozásával szeretnének találkozni, esztétikai élményt nyújt. Szóljon bár az író életének derűs epizódjairól, keressen új meg új riportalanyokat, kevéssé ismert, olykor meghökkentő helyszíneket, vagy írjon „szabályos” szépprózát, a látszólag heterogén együttest mindig egységbe fogja szuggesztív egyénisége, szemléletének töretlen azonossága.

Moldova ​Györgyöt Miskolc város vezetése kérte fel, a városról egy riportkönyv megírására.Moldova a könyvében az ipari üzemek bezárásáról, az egyre nagyobb munkanélküliségről, az Avas lakótelep elcigányosodásáról, a magyar-cigány ellentétek erősödéséről, a készülődő társadalmi, politikai viharról ír a riportkönyvében. A város vezetése a könyvben leírtakkal nem értett egyet, ezért az Íróval a szerződést felbontotta.A szerződésbontás indoka a megbízó szerint, hogy a könyv nem felel meg a szerződésben rögzített célnak, vagyis, hogy alkalmas legyen városmarketing céljára Az Író leadta a kéziratot, amit azután többen – közöttük városvezetők – elolvastak. Egyöntetű véleményük alapján az író negligálja Miskolc kulturális értékeit, erőfeszítéseit, azt hangsúlyozza, ami tönkrement, ami a rossz.Moldova György szerint ő a könyvben rengeteg pozitívumot leír, rengeteg pozitív személy szerepel benne, meggyőződése, hogy teljes mértékben megfelel annak, hogy Miskolcot ismertté tegye. Döntsék el Önök, kinek van igaza!

1975-ben jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt.Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna.Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetében, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.

A Szent Imre-induló 1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után – a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után – milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes „idegenség” érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

riport a rendőrökrőlAz író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György: Nagy októberi összefogás című politikai szatírájában az ellenzéki pártokról vitriolba mártott tollal, bő humorral fest tablót. A választások közeledtével egyre jobban érdekli az embereket, hogy milyenek azok a pártok, amelyekre szavazhatnak. A Nagy októberi összefogás című szatíra várhatóan ugyanúgy érdekli az embereket, mint a Mi I.Viktor.

„Én Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá” – mondotta volna Kolonich Lipót bíboros, aki a bécsi kamara elnökeként és államminiszterként cselekedett is e szellemben. Az országot súlyos adókkal terhelte, mint meghódított tartományt kezelte, és a protestáns egyházakra, a XVII. század közepén a lakosság túlnyomó többsége által követett vallásra, haraggal támadt. 1673-74-ben számos evangélikus és református prédikátort idézett be Pozsonyba, ahol hazug vádak és hamis tanúvallomások alapján elítélte őket hűtlenség, vallásgyalázás és felségárulás bűnében, hogy halálos ítélettel kényszerítse őket hittagadásra. Sokan a halálfélelem és a kegyetlen bánásmód miatt behódoltak; voltak, akik konvertáltak vagy lemondtak papi hivatalukról, mások önként száműzetésbe mentek. Akadtak azonban olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad nem tántorított el. Az ő történetüket meséli el a regény, a helytállókét, akiknek hite és kitartása megmutatja, hogy a helytállás a prédikátorok természetes magatartása. A regény egy nehéz kor lelkét idézi meg, keservesen szép emberi sorsokat, vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit, mindezt régmúlt krónikák hangján, mégis könnyedén, szépen és igazul.

Povídky ze sportovního, zejména fotbalového prostředí. Výbor z maďarských originálů sestavený Milanem Navrátilem.

Příslušník střední generace soudobé maďarské literatury píše o problémech svých vrstevníků. Děj románu, napsaného počátkem šedesátých let, se odehrává těsně po roce 1956. Hrdinou je Csaba Válent, který jako šestnáctiletý prožívá maďarské události, za letákovou akci je odsouzen k pobytu v polepšovně, ale postupně nachází cestu k lidem. Díky citlivosti dospělých nezahořkne, složí úspěšně maturitu a zařazuje se do pracovního procesu.