Lajos Grendel Book order

Posledný autorský výber Lajosa Grendela (1948 – 2018) obsahuje romány, ktoré prvýkrát vychádzajú v slovenčine v preklade Karola Wlachovského: Théseus a čierna vdova (1991), Posledné ráno (2013), Cesta doprázdna (2014), Padlí anjeli (2017). Súčasťou výberu sú aj nové, prepracované preklady diel Einsteinove zvony (1992) a Láska na diaľku (2012). Štýlovo rozdielne sú romány (historická alúzia, ironická absurdita, psychologická sonda). V nich odhaľuje odvrátenú tvár verejného a súkromného života (kariéra, politika; sex, rodina), v ktorom sa napriek beznádeji vyskytnú aj autenticky a zmyselne prežité nevšedné a zmysluplné dni. Doteraz vyšli tri zväzky súborného diela Lajosa Grendela: Newhontská trilógia (2017), Odtienené oblomky (2017) a Obsažné batožiny (2018).

Autorský výber z kratších próz Lajosa Grendela. Tri literárne batožiny sa vlastne zhodujú s tromi etapami (rozhranie tvoria roky 1989 a 2014) autorovho prístupu k vnímanej a zažitej realite života a jeho obrazu v tvare literárnej fikcie s výrazným, ale premenlivým podtextom: obrazným, symbolickým, metaforickým, filozofickým, existenciálnym, žoviálnym, humorným, ironickým, absurdným.

Newhontskú trilógiu tvoria tri romány U nás doma, v New Honte (2001), Hromadný hrob pri New Honte (1999) a Kráľ Matej v New Honte (2005). Autor v nich rozpráva s prísadou humoru, irónie, paródie, ale aj grotesky a absurdity o pomyselnom meste a kraji New Hont niekde medzi Tekovom a Hontom. V prírodnom a spoločenskom prostredí sa staré (Hont) spája s novým (New), čo poznačuje charakter Newhonťanov, najmä z akéhosi hontianského „záhoria“, pomyselnej dediny Pohorného. Pohorniaci s predponou „po“ v mene sú svojrázne po/mýlení, po/rábajú tak i onak to aj ono, po/žívajú si tak aj onak (hlavne za tmy) A keď sa po/milujú, život sa im nezdá ani taký po/...tý...

Opowiadania Lajosa Grendela przybierają formę rejestru różnych aspektów rzeczywistości. Do realistycznego opisu autor często wplata elementy surrealistyczne, posługując się jednakże językiem prostym, niewyszukanym. Bohaterowie zazwyczaj znajdują się w prozaicznej, zdawałoby się, sytuacji, która jednak okazuje się osobliwa – stawia przed ważnym wyborem, odkrywa przeszłość, służy samopoznaniu. Brak tu jednoznacznej odpowiedzi, czy kołem Fortuny kręci przypadek, czy jednak los, i na ile człowiek sam kształtuje swoje życie. 'Poświęcenie hetmana' w tłumaczeniu Miłosza Waligórskiego to pierwsza książka Lajosa Grendela przełożona na język polski.

Grendel utóbbi időben írt regényei élvezetes nyelven megírt életösszegzések, hőseinek visszaemlékező morfondírozásai a miértekről, életeik fordulópontjairól. Az Utazás a semmi felé Attila életútját mutatja be egy háromtagú baráti társaság viszonyai közt, közben a történelmi eseményekről is olvashatunk egyedi, nem szokványos nézőpontokból megfogalmazott mondatokat.

„Noszlopy megfordult, de mint aki lassított filmben játszik, mint aki már félig a túlvilágon van. Lábujjhegyen lépdelt Piroska felé, hogy kituszkolja a szobából. Mi lesz velem, gondolja. Na, mi lesz velem? És hirtelen eszébe jut, hogy a kávé milyen édes volt a kertben, ami már sok éve nem létezik. Húsz év múlva jött rá, hogy milyen boldog volt egykor, amikor a boldogságot nem érezte, mert a boldogság csak utóérzete valaminek. Húsz vagy több év múlt el azóta, hogy a boldogság megfogalmazódjon benne, mert akkor, ott, a kertben csak egy csendes nyári nap volt, és az égvilágon nem történt semmi. Egy-két órát tartott. Vagy egy egész délutánt ez a kedves, semmirekellő, semmit nem váró, emlékektől távol tartó érzés, vagy inkább érzelem, amely boldogságként tért vissza húsz év után, és ő egy pillanatra beleveszett az élénkzöld falevelek közt megvillanó ég kékjébe? - olvashatjuk Az utolsó reggelen zárlatában. Ez a fájdalmasan szép búcsú az életből való kilépés előtti pillanat. Grendel Lajos az előző két regényéhez (Négyhét az élet, Távol a szerelem) hasonlóan ugyanazokra a végső kérdésekre keres választ. Csak az elbeszélői hang egyre fanyarabb, kétségbeesettebb és önironikusabb. „Egyre nehezebb volt ellenállni... - ez a regény utolsó mondata.

Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.

Grendel Lajos a Négy hét az élet című remeklése után újabb leszámolás-regényt írt. A halál és a szerelem rejtélye végigkíséri a főhős egész életét. Csupán ötven év múlva szembesül apja halálának valódi körülményeivel, s a kamaszkori, beteljesületlen szerelem a Németországban élő rokonlány iránt is talányként marad benne.

A Kossuth-díjas szerző Négy hét az élet című alkotása a számvetés regénye. Kegyetlen és önsajnálat nélküli szembenézés azzal, hogy eltűnt egy világ: megszűnt a Felvidéken a magyar középosztály. Grendel Lajos mindezt tragikus iróniával, sok humorral és szigorú éleslátással beszéli el – pátosz és nosztalgia nélkül. Túlzás nélkül állítható, hogy e regény megjelenése fordulatot jelent Grendel írói pályáján és egyben a kortárs irodalom jelentős eseménye.