Pál Závada Books

A novel exploring the descent of superficially decent people into vindictive killers. What could bring people to form a mob and attack others? What circumstances could provoke a thirst for blood at the market square? Who will gang up to batter their neighbor, improbably returned from deportation? How can a person be swept up among lynchers? Pál Závada's novel examines and analyses the anti-Semitic mass hysteria and political opportunism surrounding the pogroms in Hungary that followed World War II and the Holocaust. In May 1946, at the village market, Mária Csóka witnessed a group of women set upon and beat to death a Jewish egg seller. The wife of a schoolteacher accused of anti-Semitic incitement, and daughter of a respected shopkeeper, Mária fears for her husband's life yet cannot ignore the victims. The murderous fury spreads through the neighborhood like wildfire, dragging out women, children, and the elderly alike. Mária's notes from the bloody day at the village market and from the subsequent trial in Budapest testify to a state of human relations that is intimately complex and irreparably scarred.

In einem Land, das dem Untergang entgegensieht, erzählt der Roman von der Kunst des Überlebens und den Abwegen der Liebe. Nach dem sensationellen Erfolg von 'Das Kissen der Jadwiga' präsentiert Pál Závada sein zweites Werk, das ein detailgenaues Panorama Ungarns in der Zeit des schwindenden Sozialismus zeichnet. Die Bewohner sind mit dem Überleben, den Rolling Stones, Reisen in den Westen und der Liebe beschäftigt. Der Roman erzählt mehrere Geschichten: Die eines Professors, der 1942 in die ungarische Provinz reist, um das Leben der Landarbeiter zu studieren; die des jungen Adam K., der 1968 heimlich in ein Mädchen verliebt ist und deshalb im Schulchor die Lieder der Partei singt, um in ihrer Nähe zu sein. Jahre später will Adam mit einem Interrail-Ticket und wenig Geld Westeuropa entdecken. Auf seiner Reise trifft er Landsleute mit Blumen im Haar und unkonventionellen Ideen, die in der sozialistischen Gesellschaft nicht gut angesehen sind. Závada, der in Ungarn mit Péter Nádas und Imre Kertész verglichen wird, schafft ein Kaleidoskop aus präzisen, lebensnahen Bildern, das zeigt, wie das sozialistische Ungarn bereits bei seiner Gründung zu zerfallen begann und wie die Menschen in diesem ununterbrochenen Niedergang bestehen. Es ist eine Geschichte, die sowohl komisch als auch tragisch ist und uns lange beschäftigen wird, selbst nachdem die alten politischen Träume begraben wurden.

A Természetes fény döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók – ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek – és vannak, akik nem térnek vissza többé.Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.

Závada ​Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben – műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: Hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában – vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.

Závada Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A Janka estéi trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a Jadviga párnáját, A fényképész utókorát és az Idegen testünket. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és „saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori „evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.