Jenő Rejtő Books

Jenő Rejtő was a journalist, prolific author of cabaret skits, and the steadfast practitioner of comic thrillers with unforgettable characters and one-liners that together have become part and parcel of Hungarian literary folklore. Delightfully grotesque parodies of the detective novels that had their heyday at the time, Rejtő wrote most of his books in the 1930s under the penname of P. Howard. The Blonde Hurricane is one of the best of the lot. A combination of thriller and love story, it centres around the race to find a priceless family jewel concealed in a statuette of Buddha that an international band of crooks are after - and so is Miss Evelyn Weston, the Blonde Hurricane, and without her knowledge, Eddy Rancing, who is in love with her, plus a host of others. Everyone is being pursued as well as pursuing everyone else, from England to the African desert and back. Meanwhile, the humour comes pouring out of Rejtő's pen as fast and furious as it did from his famous contemporary P. G. Wodehouse.

"Ivan Gorchev was not yet twenty-one when he won the Nobel Prize in physics. To win a scientific award at such a young age is unprecedented, though some people might consider the means by which it was achieved a flaw. For Ivan Gorchev won the Nobel Prize in physics in a card game, called macao."

„… ​egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott.” Az úr, Van der Gullen Félix a továbbiakban is meglepő választékossággal öltözködik, hol misszionáriusruhában, hol aranygombos háziszolgakabátban s irtózatosan rongyos zsakettnadrágban, máskor meg éppenséggel teljesen ruhátlanul közlekedik a Grand Hotel folyosóin, szobáiban és fürdőszobáiban. S mivel a szállóban bubópestis miatt vesztegzárat rendeltek el, hősünk kénytelen különféle ágyak alól követni a fordulatos eseményeket, melyek egy banánoxid nevű találmány megszerzése körül kavarognak…"„… A szőke ciklon, Miss Evelyn Weston viszont jogos tulajdonát, a reá hagyott gyémántot akarja megszerezni. Ehhez többek között "kénytelen indiszkréciót elkövetni”. Ezt követően „huzat van”, majd lövöldözés lesz, és végül sok embert elvisz a razzia. Mindenkit üldöznek és mindenki üldöz mindenkit. A rablók kartellba mennek, majd a „Babkirály-kocsmába. A trópusi vihar elsodor egy bankettet és az ünnepelt hosszú autóútra indul, frakkban.” Az ünnepelt később feleségül veszi Evelynt s máris levonható a tanulság: „Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

Nincs azon semmmi csodálkoznivaló, hogy a Brit Királyi Tengerészet történetének lapjain nem szerepel a Balmorai nevű cirkáló eltünésének históriája, az érdemes hadihajót ugyanis az éj leple alatt kötötte el Piszkos Fred. El nem ítélhető tettét azért követte el, mert egy hajó bérlésére nála lévő pénzt elrulettezte. Hajóra pedig szüksége volt, hogy elindulhasson az expedíció Indokínába egy eltünt légionista felkutatására. Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba. De ha már benne voltak, mellékesen megoldották őfelsége birodalmának gyarmatügyi kérdését, lelepleztek egy veszedelmes árulót, többször megmentették a fiatal Earl of Sudessex életét és végül teljesen váratlanul megtalálták a légionistát. Ez a könyv is paródia. Minden művészi igényt nélkülöz, de kellemes szórakozást ígér.

Rejtő Jenő, a "ponyva" mestere, mára már klasszikussá nemesedett. Nemzedékek számára biztosították a szórakozást jellegzetes figurái, Gorcsev Iván, Vanek úr és természetesen maga Piszkos Fred, a kapitány. A szingapúri alvilág legkoszosabb alakja ezúttal érző szívű atyaként mutatkozik be, aki mindent elkövet, hogy trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Feltűnik Fülig Jimmy is, aki bár "beugró" trónörökösnek csapnivaló, csapni viszont senki sem meri, mivel pofonok dolgában professzori katedra dukál neki. S míg az események sora kacagtató fordulatokkal rohan a végkifejlet felé, tanúi lehetünk királyi ütlegeknek csakúgy, mint a csapszékek diplomáciájának... a legjobb rejtői hagyományok szerint.

Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik „fehér foltján”, Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába. Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja – és az angol gyarmatosítók – üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó. Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is.

A Csontbrigád az egyetlen olyan Rejtő-regény, amelyben nem az egyéni humor, hanem az emberi tragikum iránti humanitás uralkodik. A főszereplő - hogy egy szerelmi kapcsolat útjából félreálljon - magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A tábor életének megelevenítése döbbenetes erejű: mintha a későbbi náci táborok atmoszféráját idézné meg. A tábor lakói már annyira elszemélytelenednek, hogy a náluk lévő tárgyak lapján nevezik el egymást. A mű főszereplője azonban még tudja: az életért érdemes küzdeni...

Ha „egy belgát felpofoznak”, s azután „jön Mortimer, és kezdődik a prosperity"… Ha Manfréd, tulajdonképpen Ragyás Bill, a tragikus sorsú alkoholista, aki a "Sanghaji Teknőt az első mentőcsónaktól az utolsó zakóig elitta…” Ha a dialógus az őserdőben folyik egy szmokingos, csokornyakkendős, szalmakalapos úr és egy nagyon ráncos arcú, kopasz, sovány, pálinkázó öregember között… Ha a halott felszáll egy autóbuszra, amely zsúfoltan indul a City felé… Ha egy „teve meghal a hazáért, és egy katona örül, hogy megborotválkozott”, noha "egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik"… Nos, ha ilyesmikről értesül Kedves Olvasó, akkor Ön Rejtő Jenő A Sárga Garnizon című művét tartja a kezében, mely öt – utoljára a harmincas évek végén megjelent – kisregényt tartalmaz. S még egy fontos használati utasítás: tömegközlekedési eszközökön nem érdemes olvasni e könyvet. Ott ugyanis furcsálkodást válthat ki, ha valaki hangosan fel-felnevet…TartalomA Sárga GarnizonVíkend a pokolbanAz úr a pokolban is úrA Halál fiaMinden jó, ha vége van