Kálmán Mikszáth was a Hungarian novelist and journalist who masterfully navigated between humor and social commentary. While his early short stories depicting the lives of common people initially lacked appeal, they revealed his talent for crafting humorous anecdotes. He honed these skills in his later, more popular works, which often featured social critique and satire. Towards the end of his life, his writing increasingly focused on criticizing the aristocracy and what he perceived as their detrimental impact on Hungarian society.
Selected for its cultural significance, this work contributes to the foundational knowledge of civilization. It is recognized by scholars for its importance in understanding historical and societal contexts.
Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1907-ben megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”
Der Feldhüter Istók Lapaj, ein verschrobener Kauz, weiß seiner Sackpfeife Töne zu entlocken, die jedes Herz erweichen. Doch dieser 'Sohn der Natur', dem Tiere lieber sind als Menschen, hat seine Kunst nie erlernt, auch scheinen ihm die Lieder nicht das Geringste zu bedeuten. Doch als Lapaj, der niemanden braucht, eines Tages von einem Menschen gebraucht wird, strahlt aus der Tiefe seiner Brust einer Wärme, die ihn zu einem entscheidenden Schritt veranlasst.
translates from the Hungarian:A Két Koldusdiák (1885), and A Beszélö Köntös (1889)
