Kálmán Mikszáth was a Hungarian novelist and journalist who masterfully navigated between humor and social commentary. While his early short stories depicting the lives of common people initially lacked appeal, they revealed his talent for crafting humorous anecdotes. He honed these skills in his later, more popular works, which often featured social critique and satire. Towards the end of his life, his writing increasingly focused on criticizing the aristocracy and what he perceived as their detrimental impact on Hungarian society.
Selected for its cultural significance, this work contributes to the foundational knowledge of civilization. It is recognized by scholars for its importance in understanding historical and societal contexts.
Mikszáth Kálmán 1907-ben megjelent regényének alapötlete egy hírlapi szenzációra épül: egy milliomos bácskai polgár leányát egy dzsentri fiatalember megszökteti. Az apa látszólag beleegyezett a házasságba, de az esküvő napján külföldre küldi lányát, így a hozományvadász hoppon marad. A Bontó vármegyében élő Noszty család fiatal sarja, Feri, szintén hozományvadászatra indul. A "vidám, könnyelmű" ifjú először egy dúsgazdag felvidéki polgárlányt próbál elnyerni, de egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára vetette ki a hálóját. A Noszty család öregasszonyai szövik a szálakat, hiszen Tóth Mari gyanakvó, és azt hiszi, mindenki csak a vagyonáért akarja feleségül venni. Már közel állnak a sikerhez, amikor Feri múltja napvilágra kerül, és a család praktikái megbuknak. Feri a „kompromittálás” módszeréhez folyamodik, hiszen a dzsentrivilág íratlan törvényei szerint így szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, és úgy érzi, elérkezett az idő, hogy véget vessen „ezzel a korhadt elvi tétellel…”
Der Feldhüter Istók Lapaj, ein verschrobener Kauz, weiß seiner Sackpfeife Töne zu entlocken, die jedes Herz erweichen. Doch dieser 'Sohn der Natur', dem Tiere lieber sind als Menschen, hat seine Kunst nie erlernt, auch scheinen ihm die Lieder nicht das Geringste zu bedeuten. Doch als Lapaj, der niemanden braucht, eines Tages von einem Menschen gebraucht wird, strahlt aus der Tiefe seiner Brust einer Wärme, die ihn zu einem entscheidenden Schritt veranlasst.
translates from the Hungarian:A Két Koldusdiák (1885), and A Beszélö Köntös (1889)
