Abigél

More about the book

Az Abigél nem előre megírt mű, hanem élmények elmesélése azoknak, akik átélték, és azoknak, akik nem. A történet bemutatja, milyen az, amikor az emberiség elveszíti józan eszét, és a háború elkerülhetetlenné válik. A szerző nem kedveli a fényképeket, számára a szó és az ábrázolás a lényeg. A Matula intézet és lakói mellett a fiatalok is szerepelnek, akik a háború viharát figyelik, tudva, hogy nincs biztonságos hely. A neveltetés, amely egy külföldi intézményben zajlott, a háború előtti években kapta meg a végső formát. 1945-ben az ifjú tanárnő, aki Budapestre indult az új, demokratikus Magyarország felépítésére, tisztában volt azzal, mit akar és mit nem. A béke és az élet öröme után gyászolni is kell a veszteségeket. A történet nem csupán Zsuzsannáról vagy Gináról szól, hanem az emberiség félelmeiről és arról, hogy a válság idején mindenkinek a legjobbat kell nyújtania a túlélés érdekében. A világ védelme és a remény, hogy senkinek sem kell félnie, ha ártatlan, a középpontban áll.