A Manderley-ház asszonya

More about the book

Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek, vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség és a garden party szerencsés meghívottai szemében. Az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami elválaszthatatlan Manderleytől. A fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől és Rebecca kísértetétől fél, de igazából attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg, de végső soron ő is Manderleyt fél elveszteni. A regény páratlan sikerét a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett a harmincas évek Európájának szorongásos életérzése és gyáva meghunyászkodása is magyarázza, mindezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyt elpusztító tűzvész előtt.